Szeretek egy magyar Peggy Olson karakterként tekinteni magamra.
Szövegírói oldalról közelítettem a reklámszakma felé, volt pár szörnyű és egy-két csodás mentorom, így vagyok most ott, ahol, így vezetett az utam a recepciós pultból a kreatívigazgatói pozícióig.
Jelenleg a Roxer kreatívcsapatát vezetem. Bár 10 éves pályafutásom során felváltva dolgoztam network és magyar ügynökségeknél, nemzetközi és magyar piacra egyaránt (a három legnagyobb telekommunikációs cégnek, illetve FMCG-, pharma-, szépségápolás-, turisztika-, közlekedés- és bankszektor vállalatainak) a reklámgyártás és a koncepcióalkotás során minden esetben azt a szokásjogot figyeltem meg, hogy a kreatívok kizárólag külföldi best practice-ek felé nyúlnak inspirációért.
Ezzel persze semmi baj nincs, reklámosként a fő feladatunk, hogy a lehető legtöbb tartalmat fogyasszuk, és mindig képben legyünk a legaktuálisabb trendekkel világszerte. Azonban fontos kiegészítésnek érzem a múlt – de főleg a régmúlt – magyar reklámjait is bevenni az inspirációs kalapba, hiszen a reklámtörténelem is ismétli magát, Godart-nak pedig nagyon igaza volt, amikor azt mondta: „It’s not where you take things from – it’s where you take them to.”
Ugyanúgy, ahogy a divatban újra hódít a csípőnadrág és a 2KY look, egy 80-as évekbeli Skála reklám is adhat ötletet például a mai fiatal célcsoportok megosztott, mémekre optimalizált figyelmének felkeltésére és lekötésére.
